“Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják, hogy mit cselekednek” mondta Jézus Krisztus, és elmondhatjuk közérdeket képviselő szervezetekre, iskolák, intézmények pedagógusaira is, melyek szintén nem tudják mit cselekednek, mert ha egy kiművelt szakmai szemmel néznének rá, azonnal abbahagynák, és sírva kérnének bocsánatot. Tisztelet az önművelő, önfejlesztő embereknek, akik ez alól kivételek. Butaság lenne részünkről általánosítani, sajnos jócskán előfordul az alábbi 3 lélek mérgezés, ami a jövőbeli testi fejlődést, a karriert, és a párkapcsolatot sem kíméli.

1. Gyerekekre rá van erőltetve sablon ideálok és erkölcsi attitűdök utánzása, elfojtva a bennük rejlő kreativitás, és egyéb kincsek természetes növekedése. (Nem a szocializálódás és viselkedés szabályozás hiányát éltetjük természetesen.)

2. A legtöbb ember nem ismeri Önmagát sem, és úgy oktat gyerekeket. Mit tud mégis egy ilyen ember átadni elméleteken kívül? Milyen megalapozott életminőség hat így a gyerekre? Kb azok a sorsformáló attitűdök, amik az oktatót, tanárt is irányítják a saját magánéletében, és tudatalattijában.

3. Agresszió és hatalom kiélése a gyerekeken. Eszméletlenül barbár, és nem megfelelő viselkedés (behavior terápia) moderálás, ha egy pedagógus, nevelő, oktató nem érti, hogy egy gyerek pszichológiailag mély kapcsolódásban áll az oktató tudatalattijával, és azt tükrözi (C.G. Jung bebizonyította)

Ha valaki a gyerek szívébe lát valaki, és nem csak az elméjét súlykolja olyan információk ezreivel, amik egyáltalán nem is érdeklik, hanem élő, érző lényként néz rá, aki nem azért született, hogy szülei elvárásait és be nem teljesített sorsát megvalósítsa, hanem, hogy saját életében virágozzon, és saját intelligenciájára tudjon támaszkodni, ahogy fejlődik.

Akik ezzel nem értenek egyet, azok saját kutató munkával nézzenek utána a témának, az nagyon jó dolog, mert legalább nem vakon rábízzák egy oktatóra csemetéjüket, továbbá segíti a fogaskerekeket beindítani és nagyszerű kutatómunka gazdagítja létünket. Máris legalább a témával, és gyerekünkkel foglalkozunk, még ha közvetetten is.